Debreceni Járásbíróság 2017. július 10-én hirdetett ítéletet abban a büntetőügyben, melynek I.r. vádlottja Debrecenben és az ország több városában – így Győrben, Szegeden, Szentesen, Szolnokon, Székesfehérváron, Kecskeméten – házakba, lakásokba hatolt be, ahonnan főként ékszereket, órákat és jelentős összegű készpénzt tulajdonított el.

A bíróság V. Károlyt 73 rendbeli – különféleképpen minősülő – lopás bűntettében és 5 rendbeli lopás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül 11 év börtönbüntetésre, 10 év közügyektől, valamint 5 év járművezetéstől való eltiltásra ítélte. Elrendelte emellett két korábbi jogerős ítéletben kiszabott 6-6 hónap fogházbüntetés utólagos végrehajtását is, mivel egyes cselekményeit azok próbaideje alatt követte el.

Az ügy II-III-IV. rendű vádlottját (V. Károly feleségét és két felnőtt gyermekét) társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében találta bűnösnek a bíróság. A II.r. vádlottat 5 év börtönbüntetéssel sújtotta, továbbá 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

A bíróság a III. és IV. rendű vádlottakra 2-2 év börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását mindkettejüknél 4 év próbaidőre felfüggesztette.

A III.r. vádlott vonatkozásában 1 millió forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt a járásbíróság. Mivel az I.r. vádlott elvileg semmiféle tulajdonnal nem rendelkezik – a II.-III. és IV.r. vádlottak csaknem 260 millió forint értékű ingó és ingatlan vagyontárgyainak zár alá vételét és az eljárás során lefoglalt közel 51 millió forint értékű bűnjel-tárgyak lefoglalását fenntartotta a bíróság a vagyonelkobzás, a megítélt polgárjogi igények, a bűnügyi költség és az államot megillető jelentős összegű illeték biztosítása végett.

A járásbíróság rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség kérdésében is, a vádlottaknak egyetemlegesen több mint 16 millió forintot, ezen felül személyenként 450 ezer- 300 ezer forint közötti összegeket kell megfizetniük.

A bíróság bizonyítási eljárását 35 vádpont tekintetében folytatta le, megalapozott nyomozati anyag – tanúvallomások, genetikai, nyomszakértői vélemények, házkutatási jegyzőkönyvek, hivatalos érték megállapításra vonatkozó szakértői vélemény – birtokában. A széles körű bizonyítás eredményeként a bíróság bizonyítottnak találta a vádiratban foglaltakat.

Az I.r. vádlott, V. Károly, felesége, Vné H. Erika és két lányuk 2013 januárja és 2015 júniusa között munkahellyel, rendszeres legális jövedelemmel nem, vagy elenyészően rendelkeztek, a családfő által elkövetett bűncselekményekből származó vagyonból tartották el magukat. Az I.r. vádlott korábban cirkuszi artistaként dolgozott, ezt a tehetségét használta ki, amikor főként családi házak emeleti ablakait, illetve teraszajtóit feszítette fel a nála lévő csavarhúzókkal és feszítővasakkal. Képes volt úgy mozogni, hogy azt a mozgásérzékelők ne észleljék, így a riasztók legtöbbször nem jeleztek. Kinyitotta a bútorszéfeket, páncélkazettákat és általában ékszereket, órákat, készpénzt vitt el a tulajdonosoktól.

Egy debreceni családi házban megtalálta a széf kulcsát, így tudott belőle kivenni arany ékszereket és több millió forintot. Egy másik debreceni család házából 12 millió forint készpénzzel, brillköves gyűrűkkel és értékes órákkal távozott. Volt, ahol kicsavarozta a széfet, vagy lefeszítette a falról, máshol erre sem volt szükség: a fésülködőasztal fiókjában talált egymilliós karórát és több millió forint értékű ékszert. Egy szegedi házba is az emeleti teraszajtón át jutott be, felfeszítette a bútorszéfet, kivágta a nála lévő flex-szel, és 35 millió forint értékű ékszerrel, aranytömbbel távozott. Egy szentesi ingatlanból 40 milliónyi érték mellett a családfő nemzetközi hajóvezetői engedélyét is magával vitte. V. Károly összesen csaknem 365 millió forint értékű vagyont szerzett meg a betörések során, a rongálásokkal pedig több mint 1,2 millió forint kárt okozott. A férfit 2015 júniusában összehangolt akció keretében fogták el Debrecenben.

Az elsőfokú ítélet szóbeli indokolásakor elhangzott: V. Károly „utazó” bűnözőként olyan ingatlanokat választott ki magának, ahol kívülről láthatóan tehetősebb emberek éltek. Mindenütt hasonló módszert alkalmazott, olyan testi kondíciókkal rendelkezett, melyek alkalmassá tették arra, hogy akár emeletekre kívülről felmásszon. Profizmusára utalt az is, hogy a kiemelkedő értékű tárgyaknál – mint például az órák – azok dobozát és az eredetiséget igazoló tanúsítványokat is elvitte.

A család az I.r. vádlott által a bűncselekmények során megszerzett értékekből és készpénzből „gazdálkodott”, luxus körülmények között élt. A feleség és a két lányuk is tisztában volt azzal, hogy miből sikerül apjuknak a nem mindennapi életvitelüket biztosítani – állapította meg a bíróság.

A bíróság a büntetés kiszabásakor valamennyi vádlottnál súlyosító körülményként értékelte a vagyonelleni bűncselekmények elszaporodottságát, a huzamos ideig tartó elkövetést. Az I.r. vádlott esetében további súlyosító körülményként vette figyelembe büntetett előéletét, s a bűncselekmény felderítését nehezítő „utazó” bűnözői voltát, miként azt is, hogy a cselekmények egy részét próbaidő alatt követte el. Ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte részbeni beismerő vallomását, valamint azt, hogy a kár egy része – közel 51 millió forint megtérült.

A Debreceni Járásbíróság ítélete nem vált jogerőssé, az ügyész ugyanis valamennyi vádlott esetében súlyosításért fellebbezett, az I.r. vádlott és védője pedig felmentésért és enyhítésért, a többi vádlott védője felmentésért jelentett be fellebbezést.