Belerohant a vágtázó ménesbe

Tárgyalás időpontja: 
2016. február 23., kedd 09.00
Ügy tárgya: 
Halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége
Ügyszám: 
Bf.519/2015.
Tárgyalás helyszíne: 
4025 Debrecen, Széchenyi u.9.
Tárgyaló: 
I/122.
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

Másodfokú eljárás- nyilvános ülés

A Hajdúböszörményi Járásbíróság 2015. június 5-én bűnösnek mondta ki halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében azt a két vádlottat (I. és. II. r.), akik 2012. január 1. napján egy huszonöt lóból álló ménest korlátozott látási viszonyok között felhajtottak a közútra, valamint a III. r. vádlottat, aki ezen felhajtást követően segédkezett a lovak hajtásában oly módon, hogy gépjárműve vészvillogóját működtetve a ménes előtt haladt.

A bíróság az I. r. vádlottat 1 év 4 hónap, a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év, míg a III. r. vádlottat 10 hónap fogházbüntetésre ítélte – utóbbi vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a vádirati tényállástól részben eltérő ítéleti tényállást állapított meg. E szerint a vádiratban szereplő alternatív útvonal a vádbeli időpontban a lovak hajtására nem volt alkalmas, így arra szükségszerűen csak a kövesutat részben igénybe véve kerülhetett sor. A III. r. vádlott a lovak előtt haladva a terepjáró vészvillogóját működtette, míg a sértett által vezetett személygépkocsi Hajdúnánásról Polgár irányába tompított fényszórót használva közlekedett. A balesetben csigolyatöréses sérüléseket szenvedett utas sérülései okán maradandó testi fogyatékosságot szenvedett el, amely mellett a baleset eredményeként poszttraumás stressz zavar tünet-együttes jött létre. A büntetőeljárás során a vádlottak védekezése arra irányult, hogy nem tervezett hajtásra került sor, mellyel összefüggésben a lovakat a karámból általuk ismeretlen személyek engedték ki, mely mellett a lovak feletti irányítást elveszítve kerültek fel az úttestre. A Hajdúböszörményi Járásbíróság azonban a tanúvallomások alapján egyértelműen bizonyítottnak találta azt, hogy a lovak a vádlottak előre megtervezett hajtásának eredményeként kerültek fel a közútra.

Az eljárás során arra vonatkozó adat, hogy a sértett az általa vezetett jármű távolsági fényszóróját használta volna, nem merült fel. Így, tompított fényszóróval való közlekedés mellett a sértett az úton akadályként megjelenő lovakat 32-36 méter távolságból, az ütközést megelőzően mindössze 0,9 secundummal korábban észlelhette, amely idő és távolsági adatok a baleset- elhárítás semmilyen módját számára lehetővé nem tették.

Lévén, hogy a veszélyhelyzetet a vádlottak idézték elő azáltal, hogy az állathajtásra vonatkozó szabályokat megszegve, részben a kövesutat igénybe véve kívánták a lovakat a téli szálláshelyükre áthajtani, az általuk előidézett veszélyhelyzet okán a sértettől az általános baleset-elhárítási kötelezettségek körében csak intenzív fékezés lett volna elvárható, mely fékezési mód mellett a balesetet csak abban az esetben tudta volna elkerülni, amennyiben 23,9-39,2 km/órás sebességgel haladt volna. A bíróság álláspontja szerint a megengedett 90 km/ órás sebességgel haladó sértettnek a vele szemben az ellentétes forgalmi sávban közeledő terepjáró vészvillogójának észlelése okán a sebességet nem kellett csökkentenie, így terhére sem abszolút, sem relatív sebesség-túllépés nem állapítható meg. Bár a sértett a biztonsági övét nem használta, a bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy ennek ténye a bekövetkezett halállal ok-okozati összefüggésbe nem hozható, hiszen a sértett az ütközés eredményeként az utastérre zuhanó lovak által okozott tető-deformáció okán előre nem, csak hátra zuhanhatott a vezetőülésben, melyet követően a mellkasára nyomódó tetőlemez a légzéskitérés akadályozása révén nála fulladásos halálhoz vezetett.

A bíróság a II. r. vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt is felelősségre vonta. Bár a II. vádlott elismerte azt, hogy a balesetben vészes gépkocsihoz nem ment oda, az abban ülők állapotáról nem győződött meg, és ehhez képest a segítségnyújtást sem ajánlotta fel, azonban az ennek okaként előadottakat a bíróság nem fogadta el.

Az elsőfokú ítélet azért nem lett jogerős, mert az ügyész mindhárom vádlott vonatkozásában súlyosításért, a vádlottak enyhítésért, a védők részben enyhítésért, részben felmentésért fellebbeztek.

 

Közérdeklődésre számot tarthat: 
Igen
Eljáró bíróság: