Sajátjukként kezelték és használták a pénzintézet ügyfeleinek pénzét

A Debreceni Törvényszék 2021. július 7-én hirdetett ítéletet annak a két vádlottnak az ügyében, akik egy pénzintézet alkalmazottjaiként több mint 400 millió forintot sikkasztottak.

A bíróság még 2021. július 1-jén tartott előkészítő ülést az ügyben, amely során az ügyész mértékes indítványt tett a büntetés tartalmára – 7 és 5 év börtönbüntetés – vonatkozóan, ha a vádlottak beismerő nyilatkozatot tesznek és lemondanak a tárgyaláshoz való jogukról. A két nő a vádirattal egyezően elismerte a bűncselekmény elkövetését, tárgyaláshoz való jogukról pedig lemondtak, amit a bíróság végzésével elfogadott.

Az elsőfokú bíróság az első- és másodrendű vádlottat, mint társtetteseket folytatólagosan, különösen nagy értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében, üzletszerűen, különösen nagy értékre, pénzügyi intézmény alkalmazottjaként elkövetett pénzmosás bűntettében és hamis magánokirat felhasználása vétségében mondta ki bűnösnek.

Ezért elsőrendű vádlottat a bíróság 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a közügyek és 8 évre a pénzügyi foglalkozás gyakorlásától. A törvényszék a másodrendű vádlottat 3 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtotta, 4 évre eltiltotta a közügyek és 8 évre a pénzügyi foglalkozás gyakorlásától.

A pénzintézet, mint magánfél által előterjesztett polgári jogi igénynek a bíróság helyt adott és kötelezte a vádlottakat, hogy egyetemlegesen, kártérítés címén fizessék meg a magánfél által előterjesztett tőke összegét, ami közel 398 millió forint.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a két vádlott 2007. márciusától 2017. szeptemberéig több, mint 10 éven keresztül egy takarékbank ugyanazon fiókjában dolgoztak együtt Debrecenben. A közös munka munkavégzés a takarékbank egy másik fiókjában folytatódott tovább 2018. februárjától 2018. áprilisáig, amíg a fiók be nem zárt. A vádlottak több esetben két személyes fiókként működtek, azaz munkájukat harmadik személy vagy felső vezető közvetlenül nem ellenőrizte.

A két vádlott, mint az egyik takarékszövetkezet alkalmazottjai, valamennyi, a pénzintézetnél vezetett lakossági és vállalati ügyfél számlájához hozzáfértek, azokon pénzügyi műveleteket végezhettek. Ennek során a vádlottak egymás tevékenységéről tudva, rendszeres haszonszerzésre törekedve az elsőrendű vádlott 2012. márciusától 2018. május végéig, míg a másodrendű vádlott 2018. áprilisáig terjedő időszakban 31 lakossági és 21 vállalati ügyfelet érintően tulajdonítottak el összesen több mint 400 millió forintot. A vádlottak a bűncselekményt oly módon követték el, hogy a takarékszövetkezet ügyfelei részére vezetett számlákról aláírást nem tartalmazó vagy hamisított bizonylatok felhasználásával, az ügyfelek tudta és beleegyezése nélkül, erre irányuló megbízás hiányában vettek fel és tulajdonítottak el jogellenesen különböző összegeket.

Cselekményük leplezése érdekében a számlakivonatok kézbesítési címeit saját lakóhelyükre, valamint az általuk használt elektronikus levelezési címre változtatták meg, majd a kivonatok tartalmát módosítva azokat vagy a személyes ügyintézések alkalmával adták át az ügyfeleknek a fiókban – több esetben az ügyfél többszöri reklamációját követően – vagy az erre szolgáló központi rendszert mellőzve, saját elektronikus levelezési címükről juttatták el az arra jogosultaknak. A vádlottak által rögzített levelezési cím nem egyezett meg az ügyfelek valós címével, azok vagy nem létező címek voltak vagy az ügyben nem érintett személyekhez voltak köthetőek. Ezen valótlan levelezési címek rögzítése is a cselekményük leplezését szolgálta.

A két vádlott az eltulajdonított pénzösszeg hiányának leplezése céljából 52 ügyfél – 31 lakossági és 21 vállalati – számláján végeztek jogellenes tranzakciókat jogosulatlan átvezetések formájában összesen több mint 864 millió forint összegben. Ezen tranzakciókról a számlatulajdonosoknak nem volt tudomásuk, azokra megbízást egyik esetben sem adtak. A vádlottaknak a 31 lakossági és 21 vállalati ügyfél számláját érintő jogosulatlan átutalásokkal, eltérő összegek különböző számlák közötti átvezetésével az volt a céljuk, hogy az általuk az ügyfél számlájáról döntő többségben készpénzben felvett és eltulajdonított összegek hiányát az ügyfél az általa kezdeményezett pénzügyi tranzakció lebonyolításakor ne észlelje.

A vádlottak arra is törekedtek, hogy a jogosulatlan átutalásokkal érintett ügyfelek közvetlenül velük tartsák a kapcsolatot ügyintézéseik során. Ezen ügyfelek készpénzfelvételi igényeit megismerve gondoskodtak arról, hogy az ügyfelek által tervezett tranzakciók minimális fedezete a számlákon rendelkezésre álljon, mely összegeket vagy készpénz befizetés vagy más számlákról történő jogellenes átvezetés útján biztosították. Az ügyfelek előre nem tervezett tranzakciói esetén a vádlottak újabb időpontot javasoltak, illetve távollétüket az ügyfelek részére bejelentették, ezáltal biztosították azt, hogy a felvenni kívánt összeg a számlán minden esetben rendelkezésre álljon.

A vádlottak kihasználták azt, hogy a bankfiók kis létszámú volt, továbbá azt, hogy a sértett pénzintézet az évek során folyamatosan átalakult, az ellenőrzés hiányos volt, továbbá az ügyfelekkel jó kapcsolatot alakítottak ki. A lakossági ügyfeleket több mint 90 millió, míg a vállalati ügyfeleket több mint 310 millió forinttal károsították meg. A vádlottak azonban a leírtak alapján 864 millió forintot kezeltek jogellenesen.

Dr. Lányi Csaba bíró az ítélet indokolása során elmondta, hogy a vádlottak beismerő nyilatkozatára tekintettel nem került sor egy hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatására. A büntetés kiszabása során kifejtette, hogy az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel, főleg a beismerést nyomatékosan értékelve a bíróság az ügyészi mértékes indítványhoz képest enyhébb szabadságvesztés büntetést szabott ki. A vádlottak beismerő nyilatkozata okán ésszerű időn belül befejezhető volt az ügy.

A bíróság súlyosító körülményként értékelte a halmazatot, továbbá azt, hogy a vádlottak a bűncselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követték el, ehhez felhasználták a bizalmi állásukat. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a beismerésen kívül az időmúlást, a megbánó magatartást és azt, hogy a cselekmény elkövetésekor még büntetlen előéletűnek számítottak.

A Debreceni Törvényszék ítélete nem jogerős, az ügyész súlyosítás, míg a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése miatt jelentettek be fellebbezést. Az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.