A bíróság bűnösnek mondta ki azt a négy vádlottat, akik az atomenergia ellenőrzése területén követtek el hivatali vesztegetést

A Debreceni Törvényszék 2021. február 12-én hirdetett ítéletet annak a négy vádlottnak az ügyében, akik közül az elsőrendű vádlott hivatali helyzetével visszaélve kormánytisztviselőjeként hatósági eljárásokban felhívta az ellenőrzöttek figyelmét az engedélyezési eljárás szükségességére, majd sugárvédelmi szakértőként a megállapodásban résztvevő három társát ajánlotta.

A bíróság az elsőrendű vádlottat három rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 5 évre eltiltotta az atomenergia alkalmazási körébe tartozó foglalkozástól, továbbá vagyonának terhére több mint egymillió forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

A vádlott három társát folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért másodrendű vádlottat 2 év, harmadrendű vádlottat 1 év 10 hónap, míg negyedrendű vádlottat 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, azonban esetükben a szabadságvesztés végrehajtását 3, illetve 2 év próbaidőre felfüggesztette. Negyedrendű vádlottat a bíróság előzetes mentesítésben részesítette.

Az ítéleti tényállás szerint az elsőrendű vádlott 2016 áprilisától az Országos Atomenergia Hivatal Hajdú-Bihar megyei állományában kormánytisztviselőként dolgozott, mint nukleáris biztonsági és biztosítéki feladatkörrel rendelkező felügyelő, így hivatalos személynek minősült. Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén kizárólag hozzá tartoztak azon feladatok, mint az összetett ellenőrzések végzése a sugárvédelem, fizikai védelem, radioaktív anyagok nyilvántartása terén, illetve a nukleáris anyagok biztosítéki felügyelete hatósági területeken.

Az Országos Atomenergia Hivatal a munkavállalók és a lakosság sugárvédelme érdekében az atomenergia alkalmazóinak tevékenységét, az általuk alkalmazott radioaktív anyagok és berendezések állapotát rendszeresen ellenőrzi. Az elsőrendű vádlott időközi ellenőrzései kapcsán szerzett tudomást az engedélyköteles eljárások szükségességéről, amely során sugárvédelmi szakértő bevonása, megbízása kötelező.

Az elsőrendű vádlott tisztában volt azzal, hogy a másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak sugárvédelmi szakértői tevékenységet folytatnak, továbbá azzal, hogy az ellenőrzöttek irányába a szakértő kiválasztásában hatósági felügyelőként hatalmi befolyással rendelkezik. Ezen helyzetét kihasználva külön-külön megállapodott társaival, hogy hatósági eljárásai során őket ajánlja ki szakértőként. A másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak az ellenőrzöttek által kifizetett megbízási díjból különböző nagyságrendű összegeket visszajuttattak elsőrendű vádlott részére. Valamennyi vádlottat a rendszeres haszonszerzés motiválta, tevékenységük jogtalan jellegével tisztában voltak. Módszere szerint az elsőrendű vádlott a folyamatban lévő hatósági eljárásokban felhívta az ellenőrzöttek figyelmét az engedélyezési eljárás szükségességére és sugárvédelmi szakértőként a megállapodásban résztvevő társait ajánlotta. Egyes esetekben utalt az eljárás sikertelenségére vagy elhúzódásának lehetőségére is, ha nem az általa ajánlott sugárvédelmi szakértőket veszik igénybe az ellenőrzöttek. Olyan eset is előfordult, hogy az ellenőrzöttek arról tájékoztatták az elsőrendű vádlottat, hogy egy másik sugárvédelmi szakértőt kívánnak megbízni. Ilyenkor elsőrendű vádlott azt a szakértőt becsmérelte, szakmai hozzáértését megkérdőjelezte, megbízása esetére pedig az engedély meg nem adását helyezte kilátásba. Több ellenőrzött az elsőrendű vádlott burkolt vagy nyilvánvaló fenyegetése hatására döntött arról, hogy az engedélyt megadása érdekében megbízza a vádlott által ajánlott szakértőket. Az elsőrendű vádlott hangsúlyozta a sugárvédelmi ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági eljárásokban betöltött megkerülhetetlen szerepét és azt, hogy a pozitív döntés tőle és a jóindulatától függ. Az ellenőrzöttek tisztában voltak a vádlott által is tudatosított kiszolgáltatott helyzetükkel és azzal, hogy a nőnek döntő szerepe van abban, hogy a hatósági engedélyes gépeik, mint például a fogorvosi és orvosi röntgen, csomagvizsgáló, élelmiszervizsgáló gép működtetése, munkájuk, így a megélhetésük is az elsőrendű vádlottól függ. Az elsőrendű vádlott a régióban kizárólagosan végezte a tevékenység megkezdését megelőző típusú ellenőrzést, így tudomással bírt a kiajánlásai alapján létrejött szakértői megbízásokról és rendszeresen számon kérte társait a megbízásaik után „neki járó” pénzösszegek kifizetése miatt.  

Dr. Balláné dr. Szentpáli Edit bíró az ítélet indokolása során elmondta, hogy a tanúk többsége szerint az elsőrendű vádlott munkáját kiválóan végezte és segítőkész volt. Viszont az kétségtelen, hogy ez arra irányult, hogy a tanúk, vagyis a fogorvosok, orvosok azt a szakértőt vegyék igénybe, akit ő kívánt. A tanúk annyira szabadulni kívántak az engedélyeztetési eljárástól, hogy észre sem vették, hogy az elsőrendű vádlott tervét - segítőkészségével leplezve - végrehajtotta. Az eljárás során nyilvánvalóvá vált, hogy az engedélyeztetési eljárásban, kezdve a helyszíni ellenőrzéstől, a szakértői munkavégzésen át, egészen az engedély megadásáig, szabályszegés nem történt. Mind a négy vádlott legjobb szakmai tudása birtokában végezte el a feladatát.

A büntető bíró hangsúlyozta, hogy a vádlottak egyetlen dolgot használtak ki, azt, hogy az engedélyeztetési eljárásban járatlan orvosok, fogorvosok nem is akarták ezt az eljárást megismerni, túl hosszadalmasnak, bonyolultnak tartották. Nem is akarták az OAH honlapján lévő szakértői névjegyzéket megismerni és találomra választani közülük, valakivel felvenni a kapcsolatot, és esélyt adni egy új szakembernek is, hogy munkát végezhessen. Az elsőrendű vádlott tudomással bírt arról, hogy ő maga szakértőt nem ajánlhat, de anyagi helyzetén úgy segített, hogy megtalálta a tanúk „gyenge pontját” azzal, hogy tudatlanságukat kihasználva, barátait ajánlotta be szakértőként, holott erre semmilyen jogosultsága nem volt.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlottak tekintetében, hogy a részbeni, ténybeli beismerő vallomást tettek, megbánó magatartást tanúsítottak, a nagy fokú időmúlást, ugyanakkor súlyosító körülménykét vette figyelembe a folytatólagos elkövetést és a korrupciós bűncselekmények országos szintű elszaporodott voltát.

Az ítélet nem jogerős, az ügyészség súlyosítás miatt jelentett be fellebbezést, míg az első-, másod- és harmadrendű vádlott és védőik elsődlegesen felmentés miatt jelentettek be fellebbezést. A negyedrendű vádlott és védője a döntést tudomásul vették.