Titkos ügynöknek adta ki magát és befolyásával kérkedett, cserébe pénzt kapott, amivel másokat megvesztegethetett volna – a bíróság mindkét vádlottat elítélte

A Debreceni Törvényszék 2020. november 9-én ítéletet hirdetett annak a két vádlottnak az ügyében, akik közül az egyik befolyásával üzérkedett, míg társa ezt kihasználva pénzt adott át neki, hogy jogellenesen ezen befolyást megvásárolja.

A törvényszék az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében, melyből 1 rendbelit folytatólagosan követett el, ezért őt 3 év börtönbüntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, továbbá vele szemben 8 millió forint vagyonelkobzást rendelt el.

A másodrendű vádlottat a bíróság folytatólagosan elkövetett befolyás vásárlása bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt – tekintettel arra, hogy önfeljelentést tett, ezért vele szemben a büntetés korlátlan enyhítésére volt lehetőség - 400.000 forint pénzbüntetéssel sújtotta, amit meg nem fizetése esetén 400 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. 

A bíróság által megállapított tényállás szerint egy férfi 2013 óta meg akart venni egy Hajdú-Bihar megyében található tehenészetet, amelyhez az önerőn kívül szüksége lett volna egy nagyobb összegű hitelre is, azonban a hitelügyintézés 2015 őszéig nem járt eredménnyel. A férfi 2015 őszén ismerte meg elsőrendű G. S.-t, majd körülbelül 3 hét múlva másodrendű Sz. K.-t és segítségüket kérte. A másodrendű vádlott ténylegesen próbált a férfi segítségére lenni, de nem járt érdemi eredménnyel. G. S. 2016 tavaszán számonkérte emiatt SZ.K-t, hogy miért nem halad az ügyintézés, erre hivatkozva „átvette” tőle az ügyet. G. S. úgy állította be magát a férfi és SZ.K. előtt is, hogy az egyik titkos szolgálatnál magas rangú tisztként dolgozik, amelynek köszönhetően befolyásos emberekkel, köztük az akkori nemzeti fejlesztési miniszterrel, a miniszterelnökséget vezető miniszterrel és a belügyminiszterrel áll közvetlen kapcsolatban. Erre tekintettel segítséget ígért a befektetni kívánó férfinak és SZ.K. másodrendű vádlottnak, azzal, hogy cégét be tudja protezsálni két nagy beruházással megbízott cég alvállalkozói közé.

A vevő és SZ.K. folyamatosan kapcsolatban voltak az elsőrendű vádlottal, bíztak abban, hogy az általa előadott társadalmi pozíciójára és kapcsolatrendszerére figyelemmel segítséget tud nyújtani számukra, azonban G. S. ennek érdekében semmit nem tett.

G. S. azt is tudta, hogy a befektető korábban nagyobb kölcsönt nyújtott SZ.K.-nak, amiből – a befektető tudta nélkül - elkért a másodrendű vádlottól 8 millió forintot azzal, hogy a továbbiakban ő intézi a tehenészet megvásárlását.

2016 áprilisa és 2016 szeptembere között G. S. a másodrendű vádlottól az ő ügyének intézéséért cserébe is pénzt kért. Sz. K. a pénzt – melynek pontos összegét nem sikerült tisztázni, mert az átadásokról okirat nem készült - több részletben a cége házi pénztárából, illetve annak bankszámlájáról vette fel, Másodrendű vádlott az okozott hiányt úgy próbálta pótolni, hogy több magánszemélytől kölcsönt vett fel, emiatt őt jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmény miatt jogerősen el is ítélték.

G. S., miközben magát is hivatalos személynek adta ki, arra hivatkozással kért előnyt Sz. K.-tól, illetve a másik férfitól, hogy hivatalos személyeket befolyásol, míg másodrendű vádlott azért adott pénzt G. S.-nek, hogy hivatalos személy befolyásolásával az általa képviselt céget kedvezőbb helyzetbe hozza, de ennek érdekében semmit nem tett.

A büntetések kiszabása során a bíróság súlyosító körülményként értékelte elsőrendű vádlott esetében – többek között – büntetett előéletét, enyhítő körülményként azonban elsőrendű vádlott korát és betegségeit, másodrendű vádlott beismerő, tényfeltáró vallomását és megbánását.

A Debreceni Törvényszék döntése nem jogerős, az ügyész, a vádlottak és védőik három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn a jogorvoslati nyilatkozat bejelentésére.