Jogerős felmentés a kokadi lepkeperben

Jogerősen is felmentette a Debreceni Törvényszék a védett természeti terület jelentős károsodását okozó természetkárosítás és a rongálás bűntette alól azt a kokadi gazdát, aki az ügyészség szerint 54 keleti lápibagoly lepke pusztulását okozta a Kék Kálló völgyében. A Debreceni Járásbíróság első fokon, 2017. október 30-án G.E-t bizonyítottság hiányában hozott felmentő ítéletet. Az ügyészség a bűnösség megállapításáért fellebbezett, a vádlott és védője pedig azt indítványozta, hogy bűncselekmény hiányában szülessen felmentő határozat.

A bírósági tényállás szerint G. E. 1999-ben vásárolt meg három kokadi földterületet a Kék-Kálló völgyében. A 30 hektár kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként a NATURA 2000 hálózat része. A gazda legeltetésre alkalmas gyepet akart kialakítani, ezért 2012 októberében interneten bejelentette a HNPI-nek, hogy a háromból két területén kaszálni fog. A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának Erdőfelügyeleti és Hatósági Osztályához 2012 decemberében pedig azzal fordult, hogy fakitermelést fog végezni. A hivatal két területre megadta az engedélyt. A munkálatok 2013 januárja és márciusa között zajlottak, csaknem 10 hektáron volt fakitermelés, cserjeirtás és szárzúzás. A beavatkozást a HNPI természetvédelmi őrszolgálatának tagja vette észre, 2013 márciusában egy területbejáráson.

A Kék-Kálló völgyében honos rekettyefűz a fokozottan védett keleti lápibagoly lepke élőhelye. A vád szerint 54 egyed pusztult el, az okozott kár 13 és fél millió forint. Az eredeti vádban az állt, hogy a lepkék mellett 200 tő mocsári békaliliom, két rostostövű sás és 16 tő békakonty veszett oda, mellyel további 1,2 millió forint rongálási kár keletkezett. Ezt módosította időközben az ügyészség, a vádhatóság szerint a lepkék mellett egy zsombék rostostövű sás semmisült meg. A bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a területen végzett beavatkozás miatt védett lepkék vagy védett növények pusztultak volna el. Arra, hogy a lepkéket bármely fejlődési szakaszukban elpusztította volna a gazda, a bírósági eljárás nem talált bizonyítékot, az egy zsombék rostostövű sás pedig egyszeri zúzással nem pusztítható el. Miután védett állat és növényfaj nem semmisült meg a területen, így a rongálásra sem talált alapos bizonyítékot a bíróság.

A jogi és természetvédelmi szempontból is rendkívül összetett ügy tárgyalása során a nyomozati szakban kirendelt szakértő véleményét – akinek szakvéleményére a vád alapult – a bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül. Kiderült ugyanis, hogy a szakértő korábban a feljelentő, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának dolgozott, szakvéleménye pedig elsősorban a természetvédelmi őr feljegyzéseire és más szerzők megállapításaira épült. A bíróság által kirendelt szakértő leszögezte: tény, hogy volt szárzúzás a területen, amely a lápokat is érintette, de tudományosan nem bizonyítható, hogy károsodást okozott a védett állat és növényfajokban. Az új szakértő szerint elenyésző mértékben sérültek meg a rekettyefüzek, a lepke élőhelyére ez nem gyakorolt komoly hatást, legfeljebb csak kis értékben és átmenetileg rontott az élőhely minőségén, maradandó kárt nem okozott. A lepke jelenlétét sem sikerült egyébként bizonyítani, az eljárás másik szakértő tanúja soha nem látott keleti lápibagoly lepkét G. E. földterületén.

A Debreceni Törvényszék indoklásában elhangzott: az elsőfokú bíróság jogosan zárta ki az ügyészség által felkért szakértőt, hiszen már a nyomozati szakban kiderült: korábban vezető pozíciót töltött be a HNPI-nél, így pártatlanságának látszata sérült. A törvényszék szerint új szakértő kirendelésére sem lett volna szükség, hiszen olyan mértékben hiányoznak a tudományos adatok a lápibagoly lepkével kapcsolatban, hogy más szakértő véleményére sem lehetett volna tényállást alapozni, „lelkes lepkebarátok” megfigyelése pedig kevés a tudományos alaphoz – fogalmazott a tanács elnöke. Hozzátette: az erdészeti és a természetvédelmi hatóság nem kommunikált egymással, az ex lege védettség pedig az ingatlannyilvántartásban sem szerepelt. Önmagában egyébként a rekettyefűz kiirtása nem büntetendő, azt pedig felmérés híján nem tudni, hogy az ominózus időszakban mekkora volt egyáltalán a láp területe.